Szamár

„Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá.” (33-34.)

– Az ogrék olyanok, mint a hagyma. – Büdösek? – Nem. (…) a rétegek! A hagyma több rétegű. Az ogre több rétegű, ahogy a hagyma. Érted már? Több rétegűek vagyunk. – Á, több rétegűek. A hagymát nem mindenki szereti. Torta! Azt mindenki szereti, az is réteges. – Nem érdekel, mit szeret mindenki! Az ogre nem olyan, mint a torta. – Tudod, mit szeretnek még. A parfét. Találkoztál olyannal, akinek azt mondtad: Együnk egy kis parfét, és azt mondta: Nem, utálom a parfét. A parfé isteni. – Nem! Te együgyű bosszantó kis igavonó barom. Az ogre, mint a hagyma, itt a vége. Viszlát! Alászolgálja! Biztos vagyok benne, hogy a fenti kis párbeszéd sokunknak kellemes emlékeket juttat az eszébe, hiszen a Shrek az egyik olyan animációs film, ami – hasonlóan a hagymához – minden társadalmi réteget képes volt megszólítani. Nekem a kedvenc szereplőm a szamár, az emlegetett „együgyű bosszantó kis igavonó barom”, aki mégis kulcsfontosságú szereplője lesz a történetnek. Ezek a szamarak már csak ilyenek: nagy történetek kis szereplői, közben mégis annyi minden múlik rajtuk. Szóval amikor belenézel a tükörbe, és megállapítod, hogy mekkora egy szamár, barom és ki tudja még mi vagy, és felteszed magadnak a kérdést, hogy vajon Isten tud-e téged bármire is használni, akkor sohase felejtsd el, hogy mi van a Bibliában megírva a szamarakról. Mindegy, hogy Bálámé vagy Jézusé, mert az Úrnak szüksége van rájuk. Lehet, hogy csak egy valamit kell megtégy, de az pont elég, ha az Úrnak éppen arra van szüksége. Ne bonyolítsd túl, ne sajnáld agyon magad, hanem készülj, hogy amikor érted küld, akkor majd merj és akarj hozzá menni, hogy aztán Ő használjon az Ő céljaira…