NAT 2.0

„Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni!” (52.)

Azt hittem már nem lehet semmi újat előtúrni a Nemzeti Alap Tanterves fiókból, de mivel egy értelmes kezdeményezésről is olvasni lehet mostanság, így én is még egyszer futok egy kört, hátha… Az ügy most a piaristáktól indult, és hála Istennek egyre többen és többen csatlakoznak hozzá, reméljük minden egyházi középiskola minden tanára aláírja. Nyilván nem lesz semmilyen következménye, hiszen egy olyan országban élünk, ahol egy tanterv két dolgot nem vesz figyelembe: azt, aki tanítja és azt, akinek tanítják. Na de az egészségügyünk is csak az orvosoknak és a betegeknek szívás, mindenki másnak élhető valóság. A bennem nagyon mélyen szunnyadó pedagógus pedig nyilván tudja, hogy az előző NAT és az azt megelőző is kb. ugyanennyire volt vállalhatatlan, igaz más hangsúlypontokkal. Valójában ez a harc nem a tantervről, hanem a felelősségről szól. Az írás és törvénytudók, ez esetben a tanítók és nevelők, akik ismerik és szeretik a tantárgyat, igaz nem annyira, mint a rájuk bízott fiatalokat (ha ez nem megy, akkor futás villanyt szerelni, jobban is fizet, meg ott a szakmai bénázásra azonnali büntetés jön megfelelő áramerősségnél). Az ismeret kulcsa, amiről Jézus Krisztus beszél, most a pedagógusoknál van, erre kaptak elhívást, erre van felelősségük, kell, hogy ismerjék és szeressék a gyereket és a tananyagot. Azért kell szólni, azért kell hitet tenni a gyerekek mellett, mert nem lehetünk akadályai a fejlődésüknek, nem zárhatjuk el őket önmaguktól. Mindenkinek, akinek hatalma és felelőssége van, érdemes megfontolni Jézus Krisztus szavát, hogy ne egy „jaj mondás” főszereplői, hanem egy kedves hálaadó ének vagy áldás kívánás őrizze majd a nevünket!