Karant-én

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (10.)

Nem mennék mélyre a pszichoanalízis szövevényes útvesztőibe, de aki már egy kicsit is belekóstolt napjaink legdivatosabb lélektani fejtegetéseibe, az bizonyára hallott már a freudi emberképről. Ebben az „én” hármas felosztása fontos kiindulópont, ugye középen van az én, balra az ösztön-én, jobbra meg a felettes-én. Ezek kb úgy működnek, hogy az én szín józan, hatékony és racionális döntéseket hoz, míg az ösztön-én egy beszívott állat, aki mindenre zsigerből reagálna, a fellettes-én meg a szigorú tanárod, aki már fontolgatja a beírást az ösztön-énnek, és rendszeresen megfenyegeti, hogy viszi a dirihez. Na aztán itt elfojtások, tudatalattiba lökések és minden perverzió is előfordul, amit csak az elmélet legyártója ki tudott szedni bécsi pacienseiből. Jelen korunk válsága egy újabb adalékkal szolgál az énképünk boncolgatásához, és a szemünk előtt fejlődött ki a karant-én. Ez az énünknek az a része, amelyiknek szembesülnie kell azzal, hogy le kell mondania a megszokott kis napi rutinról, az influenszer insta utazgatásokról, a baráti sörözésekről, nem megy színházba sem koncertre, és a cinemacitybe sem sokáig. Azért nem megy, mert világjárvány van, mert üljön mindenki otthon a kis sejhaján, olvasson, beszélgessen, tegye rendbe az emberi kapcsolatait, s lehetőleg ne fertőzze le a nagyit „deathmetálos” szintre. Van, akinek a karant-énje lázadni kezd, nem fogad szót, „azért sem” mozgalmat hirdet, másoknak a karant-énje csak felerősíti a hétköznapi szorongásokat és rohannak vásárolni, gondolván, hogy válság idején pékséget vagy cukrászatot érdemes nyitni. Van, akinek a karant-énje biológus-virológust csinál az emberből, aki tudni véli, hogy az a vírus, ami a 35-36 fokos emberben tombol, az majd a tavaszi 25 fokos napsütésben megförmed… Sok furcsaságra képes a karant-én, pedig lehet ez az egész nem szól másról, minthogy meg kell tanulnunk mennyire kicsi az ember, mennyire kevés is elég a boldogsághoz és próbáljunk meg hűek lenni ezen a kevesen, hogy aztán majd Valaki ránk bízza a sokat, akár a legtöbbet!