GGG

„Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt.” (28.)

Akinek a cím olvasása közben elindult az intenzív nyálelválasztása, azok bizonyára otthon vannak a profi bokszban és tudják, hogy Gennady Gennadyevich Golovkin (Геннадий Геннадьевич Головкин) kazahsztáni sportoló fedőneve a három G. Sajnos nem szeretem a profi bokszot, a címben pedig egy másik küzdősportoló neve van elrejtve: Gőgös Gúnár Gedeoné. Ha nem olvastad, akkor tessék bepótolni, ez egy gyűjteményes kötet kisiskolásoknak, tele mondókákkal és mesékkel, s ezek közül egy a Gőgös Gúnárnak a története. Spoiler dömping gyorsban: Gőgös Liba, a baromfiudvar vezére, jön az új puli, akit megpróbál kiutálni, aztán jön a róka, aki el akarja vinni a libát, de a puli megakadályozza. Hepiend, függöny és a Vuk zárójelenete. Ugyanakkor, mivel minden ilyen tanmese sokkal messzebbre mutat, ezért érdemes nekünk is így néznünk, hiszen ebben a kötetben rengeteg cuki történet van, de mégis a Gőgös Gúnár Gedeon lett a címadó mese. Talán azért, mert ez az egyik legfontosabb üzenet, amit az idősebb generáció a fiatalabbnak adhat: Az emberi gőg a legveszélyesebb viselkedések egyike. Az önmagam másoknál többre tartása káros, veszélyes, elzár az örömtől, a fejlődéstől és a boldogságtól. A tékozló fiú apja örül, hogy mindkét gyermeke otthon van, de a nagyobb fiúról kiderül, hogy gőgje sokkal messzebb sodorta az atyai háztól (a megbocsátás, elfogadás és öröm közösségétől), mint a mindent elherdáló öccsét. Az otthon maradt, a jó fiú szerepben tetszelgő, a hűséges, éppen úgy tékozolja apja szeretetét, mint a kisebbik, sőt! Talán még jobban is, mivel ő sohasem jut el odáig, hogy haza kellene már találnia, hiszen mindig is otthon volt, legalábbis testben. Lelke azonban sohasem tudok összekapaszkodni apja lelkével gőgje és haragja miatt.