Képződmény

„Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.” (8.)

Tudom, hogy szinte senkit nem érdekel az ilyenfajta politikai csatározás, de most mégis meg kell említenem, mivel megint ez folyik a csapból is. Szóval a sztori dióhéjban, igaz egy közepes nagyságú kókuszdiót képzeljetek el. Szóval adott egy etnográfus, aki mellesleg vezető beosztású politikus, van némi sejtése a kulturális antropológia egy-két alaptézisét illetően, aztán egy interjúban mond valami érdekeset, ami nyilván szembe megy pártunk és kormányunk eddig felépített ideológiájával. Aztán persze hirtelen mindenki kikéri magának, főleg azok, akik bajban és hadban állnak az olyan egyszerű nyelvtani formulákkal, mint az alany, állítmány és jelzős szerkezetek. Nincs kétségem afelől, hogy az illető, aki nyilatkozott nincs birtokában annak a tudásnak, aminek viszont mi, keresztyén emberek a „letéteményesei” vagyunk. Szerintem az illető nem is tudja, hogy amit mondott, az mennyire igaz. Mert ha a dolgok a lényegüket vesztik, akkor sajnos nem marad már semmi, csak furcsaságok meg képződmények. Ha a keresztyénség gondolata és napi megélése nem az ellenség szeretetét, a másokért való imádkozást, a szegények és elesettek felkarolását jelenti, hanem sokkal inkább politikai jelszavakat, gyűlöletet, szegregációt, akkor valójában nincs is min felháborodni. Keresztelő János ugyanerről beszél a zsidóknak akkor, amikor azok odamennek hozzá megkeresztelkedni. Minden adott volt nekik eddig is: volt törvényük, voltak prófétáik, ígéretük az Istentől, minden későbbi igazság részben a rendelkezésükre állt, hiszen eddig is tudták, hogy szeretni kell az Istent és a másik embert. De sajnos a címke mögött már nem volt ott a lényeg, csak valami furcsa képződmény, ami származásra, meg előjogokra hivatkozott ahelyett, hogy a megtéréshez méltó gyümölcsöket termett volna. Neked mi van a címkéid mögött?