Kétshake

Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.” (18.)

Amikor belépsz egy bizonyos korba, tuti előjönnek a „bezzegazénidőmben” meg „amikorénmégkissrácvoltam” kezdetű slágerek, én most csak visszautalnék abba a régmúltba, amikor még Miskolcon pláza sem volt, de annak képzeletbeli tövében megnyílt az első Mekdonáldsz. Rögtön jöttek hozzánk vidékre az újkeletű mekis viccek, amikből hadd álljon most itt a legjobb és legeredetibb. – Mit mond a légy, miután egymás után kétszer is beleesett egy jeges tejturmixot tartalmazó pohárba? – Azt, hogy sohase ess két shake-be!!! Miután lassan magadhoz térsz e szóvicc okozta hétfő reggeli sokkból, kérlek vedd komolyan fontolóra azt a lehetőséget, hogy a kétség az emberi élet egyik legfőbb megrontója. A kérdés és az a szívbeli indulat, ami a kérdés mögött húzódik képes tönkre tenni mindent, függetlenül attól, hogy keresztyének vagyunk vagy nem. Biztos? Tényleg? Honnan tudhatom biztosan? Tuti? A kétkedés szépen lassan kétséget ébreszt, majd a kétség kétségbeesést szül, s mint a fuldokoló, csapkodunk magunk körül lerántva azt is, aki a megmentésünkre sietne. Zakariás az ünnepi rutin során találkozik egy angyallal, aki lehozza neki Isten üzenetét: kérése és szíve vágya teljesül, gyereke lesz, nem is akárki, hanem az utolsó próféta Izraelben. Erre Zakariás bepróbálkozik ezzel a kétségvezérelt, szkeptikus „wétöminit” maszlaggal. Az eredmény?! Aki ennyire vak, az legyen csakugyan vak egészen addig, míg minden kétséget kizárva képes felfogni, hogyha Isten egyszer mondott és ígért valamit, akkor az úgy is lesz. Minden kétséget kizáróan!