Elfogadás

Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.  (38.)

Talán nem vagyok egyedül mélységes bánatommal akkor, amikor Kobe Bryant hirtelen távozása felett próbálok napi rendre térni. Remélem értitek, nem a sportolói nagyság miatt döbbent meg, nem is azért, mert korombéli „srác” volt, hanem mert minden hirtelen és nem várt esemény döbbenetet és meg nem értést hordoz. A Los Angeles Lakers minden idők legeredményesebb játékosa, amúgy Oscar díjas animációs rövidfilm író, négy lány édesapja helikopterével a levegőbe emelkedett vasárnap reggel 9 óra körül a John Wayne repülőtérről és alig negyven perc múlva a hegyoldalon landolt, eddig tisztázatlan körülmények között. Amikor valaki pár perce még volt, aztán egyszer csak nincs, egyike a legmegrázóbb tragédiáknak. Nem is gondolnánk, hogy nemcsak az életből kilépés hirtelensége, hanem az életbe való érkezés hirtelensége is lehet ennyire megrázó és döbbenetes. Mária nem vonva kétségbe az angyal szavát kérdez vissza: Hogyan lehetséges mégis az, ami lehetetlen? Mert a tragédiára az ember azzal reagál, hogy okot keres, ha mást nem felelőst, hiszen olyan lények vagyunk, akiknek egy-egy érv, egy-egy apró bizonyosság képes reményt adni, hogy a tragédiák őrületében mégiscsak van egy nagyobb jó, egy élhető valóság. Mária azonban nem áll meg itt, hanem kimondja azt, amit tetszik, nem tetszik minden tragédiánál ki kell mondanunk, mert nem az a legnagyobb bizonyosság, hogy mi tudjuk, hogy mindennek oka és értelme van, hanem az, hogy van Valaki, aki tudja, hogy mi miért történik. Így állunk meg minden tragédia felett: Íme az Úr szolgája vagy szolgálóleánya, a legjobb ami történhet az, ami Isten akaratából történik…