666

„Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” (18.)

A Sátánról kevesen tudnak jól és találóan írni, így én meg sem próbálom, inkább olyanokat hívok segítségül, akiknek ez tényleg megy. Most kivételesen kihagyom azokat a filmes lehetőségeket, amik tényleg minőségi módon foglalkoznak a Sátán személyével vagy a Gonosz kérdésével (Rosemary gyermeke, Az ördög ügyvédje, Mr. Frost), mint ahogy a rémisztően gagyi sem fog érdekelni (Ördögűző, Ómen, Ítéletnap, Stigmata). Inkább egy kis Örkény, aki zseniálisan írja le, alig két percesében, ahogy a Sátán habókos utazónak álcázva kizökkenti a rakodómunkásokat a megszokott életmenetből azzal, hogy egy több tonnás állami tulajdonban lévő belvízszivattyút akar tőlük megvenni. Igazi kísértés, eladni azt, ami nem az övék, miközben néhányukban felsejlik, hogy valami itt nem tiszta, minek is valakinek egy ilyen szivattyú. A zárás zseniális, az utazó siet a vonathoz, de a munkásoknak még búcsúzóul odamondja, hogyha netalán mégiscsak el akarnák adni, akkor csak tegyék le az egyik kertben a vén diófa alá. Az utazó elmegy, a munkások pedig a tikkasztó melegben sóvárogva nézik a diófa földre vetett hűs árnyékát. Örkény mellé Jánosnak ezt a fenti mondatát hadd tegyem oda, egy kis magyarázattal. A Sátán, a Gonosz, a Nagy Kísértő nélkülünk teljesen tehetetlen. Neki sokkal nagyobb szüksége van ránk, mint az Istennek, hiszen Isten nélkülünk is tud tenni bármit, de persze Ő mindent értünk tesz, míg a Sátán nélkülünk nem tud tenni semmit, de soha nem tesz értünk dolgokat. Akinek van értelme, az gyorsan átlátja, a Gonosz önmagában semmi, mi keltjük életre, minket használ, s ha talál magának valakit, akkor elkezdi romboló és pusztító munkáját. A klasszikus szám, a 666 egy embernek a száma. Akit a Gonosz használ. Mert a Gonosz mindig egy embert használ, önmagában tehetetlen.