Ravaszság

„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.” (9.)

Most nem film, hanem valami sokkal klasszikusabb lesz az aláfestése ennek a mai igének, ami rám és talán még másokra is nagy hatással volt, vagy esetleg – ha adsz egy ilyen öreg fickónak esélyt – akár még rád is nagy hatással lehet. Ravasz László olyan emblematikus figurája az igék megértésének és magyarázásának, amiből évszázadonként csak egy-kettő születik. Számos olyan ige van a Szentírásban, amit nem értek, és szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki néha meg kell, hogy küzdjön Isten kijelentésének egy-egy nehezebb részével. Ebben a küzdelmemben nekem Ravasz László nagy segítségem volt, sok mindent megértettem az ő fordításában. A maihoz a következő segítséget adja: „Istennek szeretete kiválasztott téged még a világ teremtése előtt, nem azért, mintha te különb lennél, mint más, hanem azért, mert megkönyörült rajtad s felvett a földről, mint egy kavicsot, hogy ékkővé formáljon s beleillesszen az ő koronájába.” A kiválasztásnak, a szabadságnak vagy az elhívásnak nincs köze ahhoz, amilyenek vagyunk, nem abból táplálkozik, hogy különlegesek lennénk, vagy megérdemelnénk, hanem abból, hogy Isten az, aki különleges. Aki különlegesen szeret, aki megszabadít, aki elhív, aki megszentel, könyörül, és aki átformál. Az Ő különlegessége így formál át minket is különlegessé, de nem azért, amik mi vagyunk, hanem kizárólag azért, ami Ő.