gaz|dag

„Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.” (17.)

Egy gazdag paraszt berohant a házába és izgatottan kiáltotta: – Rebeka, borzasztó hír járja a városban. Itt van a Messiás! – Mi olyan borzasztó abban? – kérdezte a felesége. – Szerintem ez nagyszerű. Mi izgatott fel ennyire? – Hogy mi izgatott fel ennyire? – kiáltotta a férfi. – Ennyi évi izzadás és gürcölés után végre bőségben élünk. Van ezer marhánk, magtáraink tele gabonával, és fáink roskadoznak a gyümölcsöktől. De most ezt mind fel kell adnunk, és követnünk kell őt. – Nyugodj meg! – mondta a felesége vigasztalóan. – Jó a mi Urunk. Tudja, hogy nekünk, zsidóknak mindig szenvednünk kellett. A fáraó, Hámán, Hitler, mindig volt valaki. De a mi kedves Istenünk mindig megtalálta a módját, hogyan bánjon el velük, nemde? Legyen hited, kedves uram! Isten megtalálja annak is a módját, hogy hogyan bánjon el a Messiással. (Tony De Mello)

A gazdag néha annyira gazdag, hogy elfelejti, kitől is jön minden ajándék, meg minden jó, s az, aki adja, hogyan is rendelkezik ezekkel a javakkal. A gazdag néha annyira gazdag, hogy a megszerzett dolgait mindenek fölé emeli, s abban reménykedik, mert azt gondolja: így mindent megtehet. Csak csöndesen somolyogva figyelem a világot, s benne azokat, akiket a pénz és a gazdagság, vagy ennek hiánya és vágyása annyira meghatároz. Mi lesz velünk, ha a Messiás visszajön, s minden pénz, minden valuta, minden gazdagság hirtelen értelmét veszti?