Lakjunk jól

„Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek.” (10-11.)

Valamelyik politikusunk egy pulpitusra könyökölve fejtette ki, hogy ugye a munkanélküliség, meg a segélyezési rendszer, meg már a Biblia is leírja, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Na, bennem itt bődült el az a bizonyos sáros patájú bornyú, mert ugye mindenkinek szíve joga ostobaságot beszélni, pláne ha még meg is fizetik, meg költségtérítik neki, de a műveletlenségre nincs mentség. Nyilván kicsi kis porszem vagyok én, hogy kijavítgassam a nagyokat, de legalább mi fiatalok merjünk pontosan idézni, pláne Szentírást. Mert ugye a munka és a kaja nem a képesség, hanem az akarat fogalmával kapcsolódik össze, ezzel jelölve ki a keresztyén embernek egy minőségi életutat. Annak nem jár az étel, aki nem akar dolgozni. Aki akar, annak munka jár, s munkája gyümölcseként jár neki mindaz, amiből ételt és egzisztenciát teremthet magának. Aki tudna dolgozni, de nem akar, annak nem jár étel, mint ahogyan annak sem, aki a képességét és munkaerejét haszontalan dolgokra fordítja. Ilyen egyszerű ez az evangélium, örömhírt hirdetve mindenkinek, aki él és ingyen él, aki méltatlanul tölt be helyeket és posztokat, ráadásul még a munkával sem piszkolja össze a kezét. Mindenkinek, aki azt hiszi, hogy van olyan réteg ebben az országban és világban, akinek a munka akarása nélkül bármi is járna. Nem jár. Aki nem akar, az nem érdemli. Minden más pedig kegyelem!