Bátor nyuszika

„Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat.” (6.)

Találkozik a kismalac a bátor nyuszikával.  – Szia, bátor nyuszika! Te tényleg nem félsz a rókától? – Tényleg.  – Veled tarthatok? Hallottam, hogy pont erre vadászik, és nagyon félek.  – Gyere. – felelte a nyuszika.  – Te bátor nyuszi – folytatta remegve a malac – már érzem, hogy itt a róka a közelben. Biztos nem félsz?  – Biztos. – felelte a nyuszika. – Már látom is, ott vicsorog. – visított a malac. – Hogyhogy téged nem esz meg, nyuszika?  A nyuszika elmosolyodott, és csöndesen így válaszolt. – Egészen jóban vagyunk, amióta néhanapján viszek neki egy malacot.

Ez a nyuszika abszolút bátor, s nem azért, mert egyszerre veszi be az altatót és a hashajtót. Ó nem! Bátorsága abban rejlik, hogy tudott jókor, jó üzletet kötni. Nem az a fajta, aki fejjel megy a falnak, hanem az, aki előre lejátssza a dolgokat. Aki tudja, hogy mit mire cserél, mit miért is tesz. Mindenki életében megvan ez az üzlet, vagy legalábbis ennek a lehetősége. Aki a félelem urával lép szövetségre, az egyre jobban fog félni. Aki alkut köt a lelkiismeretével, az ebben a csapdában vergődik egy életen át. Aki elhiszi az első hazugságot, az el kell higgye a többit is. Ilyen ez sajnos. De megvan a másik oldala is a dolgoknak, s talán ez ad okot a reményre. Mert aki az Úr útján jár, az egyre bátrabb lesz, és egyre bátrabb lehet. Minden oka megvan rá, hiszen – a maga páratlan nemében – ez is üzlet. Isten adja magát nekünk, s cserébe ugyanennyit kér vissza. Nem kell egy malacot beáldoznunk, éppen elég tökéletesen és teljesen rá bízni magunk. Ez elég jó üzlet!