Balfék

„Azt tette, amit rossznak lát az Úr, éppúgy, mint Aháb háza, mert vesztére apja halála után ugyanazok maradtak az ő tanácsadói is.” (4.)

Van a konyhánkban egy falrészlet, amit sikerült fekete táblafestékkel lekennünk, azért, hogy életünk nagy bölcsességeit oda írjuk fel. Főleg nagyfiam használja, aki időről-időre örökérvényű igazságokat helyez el a falon. Most is ott virít egy bölcsesség, aminek az eredetét nem ismerem, de gondolatiságának mélysége és nyilvánvaló igazsága engem is rendre int és utasít. Az idézet így hangzik: „Gyerekek, attól, hogy valaki szemüveges, még ugyanolyan balfék, pont ugyan olyan”. Állítólag valami verihíres Pisti osztotta ezt meg kiskamaszok ezreivel, de én mégis a fiam bölcsességeként jegyzem. Igazsága tagadhatatlan. Attól, hogy valaki okosnak néz ki, attól, hogy valaki szentnek néz ki, attól, hogy valaki valahogyan kinéz, még éppen olyan, mint mások, vagy még rosszabb. Attól, hogy valaki új esélyt kap, még nem biztos, hogy képes élni vele. Pláne, ha pontosan ugyanazok a körülmények maradnak, mint amik korábban is voltak. Attól, hogy valakinek az apja rosszul csinált valamit, semmi garancia nincsen arra, hogy ő majd jobban fogja csinálni. A Krónikák könyve a falamon virító bölcsességet számos történetben írja meg újra és újra, hangsúlyozva, attól még, hogy új történetet írsz, simán elkövetheted elődeid hibáját. Persze ennek már nincsen köze a szemüveghez, de ahhoz mégiscsak van, hogy a külső jegyek, a fejre biggyesztett korona, a kézben tartott jogar még nem tesz királlyá, pláne nem jó királlyá, senkit. Képes beszéd ez. Az anya nem attól lesz anya, hogy képes volt-e szülni, a tanár sem attól, hogy diplomája van. Ahhoz, hogy dolgokat jól tegyünk, sokkal több kell, mint puszta adottság, mint esetleges körülmények. Ahhoz az is kell, hogy az Úr útján járjunk.