Átállás

„Így pártoltak el az edómiak Júdától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el tőle Libná is, mert Jórám elhagyta ősei Istenét, az Urat.” (10.)

Most jön a mégisláttamaszuiszájdszkvadot kezdetű bejegyzés, de csak azért, mert ezzel magamnak is adós vagyok. Nincs más, mint megnézni a szirmaikritikát, azt hiszem mindent elmond a filmről, azt is, amit lehet és azt is,  amit szabad. Nem kellene egy ilyen közegben kiemelni, de tényleg Jókerné hátsója alakítja a legnagyobbat a filmben, plusz mínusz egy-két említésre méltó jelenet. Csak a számomra fontos hepöninget ragadnám meg, amikor főhőseink szemtől-szembe kerülnek a főgonosz „majdnemistennővel”, aki éppen úgy nézett ki, mintha a kör kutasi szamaráját kereszteznénk jupiter jones ünnepi hacukájával, mindezt egy szupervihar kellős közepén. Szóval a gonosz istennő a gonosz főhősöket megkínálja az átállás lehetőségével, beígérve nekik a „minden rendben lesz” reklámszöveget. Akkor hirtelen mindenki eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha, de aztán visszacsöppennek a valóságba. Hőseink nagyobb ügyet szolgálnak, mintsem, hogy feladják és otthagyják egy ilyen majdnem mila kunis kedvéért. A nagy ügyek mindig egész embert kívánnak, s a nagy ügyek megkívánják a lojalitást. Nem hagyjuk ott az elveink holmi nőcskék kedvéért, nem hagyjuk ott az elveink ígérgetésért, pillanatnyi vágymegvalósításért. Hűségünk kikezdhetetlen kell, hogy legyen. Elsőrenden az Istenhez kell hűek legyünk, aztán az emberekhez. Ha pedig valaki elhagyja az Istent, akkor nem kérdés, hogy nekünk továbbra is kihez kell ragaszkodnunk.