Puskapor

„Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr pedig tegye azt, amit jónak lát!” (13.)

Újra eljutottam Cromwell Oli híres és örök időkre megfontolandó mondásáig, amelyben a puskapor szárazon tartása és az Istenbe vetett bizalom helyes aránya került megörökítésre. „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport.” – mondta az egykori lord protektor, s bizonyára nem véletlenül. Nemcsak abban a történelmi helyzetben lehet ez intelem, amiben Oli élt, hanem akár itt és most, mai élő keresztyének is tanulhatnak ebből a hozzáállásból. Mert ez arról szól, hogy vannak dolgok, amik sohasem fognak keveredni, még a mi kedvünkért sem. Van az életünkben egy olyan szelet, ami rajtunk múlik, amibe az Isten nem szól bele, nem avatkozik közbe, nem állít meg vagy éppen nem indít el. Erőt kérhetünk és Ő adhat, de nem fog semmit sem tenni helyettünk. Nem tanul egy témazáróra vagy egy vizsgára helyettünk, nem készül fel egy állásinterjúra, és nem, sajnos nem intézi el, hogy bárki szerelmes legyen belénk. Kicsit olyan ez, mint a Walt Disney dzsinije, aki felsorolja azt a pár kitételt, amit nem lehet nála kívánni, illetve lehet, de úgysem csinálja meg. Egyszerűen azért, mert – habár hatalma lenne rá – de mégsem az ő dolga. Van, amiben nekünk kell erősnek lenni, nekünk kell küzdeni és harcolni, és ha az Isten jónak látja, akkor majd hozzáteszi a magáét. Ha jónak látja, meg, ha hozzá teszi. Mert a lényeg pontosan ez, hogy mindenki a magáét teszi és nem a másikét, még akkor sem, ha olyan egyszerű lenne. Mi nagyszerűen tudnánk, hogy mit is kellene tennie az Istennek, esetleg világbéke, éhezés felszámolása, sohatöbbetpride… ilyesmik. De Isten nem így működik, nem emberi módon gondolkodik, nem emberi módon cselekszik. Emberi módon nekünk kell tenni azért, hogy ez a világ jobb hely legyen, puskaporral, vagy anélkül.