Kreszteszt

„Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk az Úr, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá” (13.)

Nem is olyan régen szembesültem vele, hogy időtlen idők óta nem apdételtem a kreszhez fűződő romantikus viszonyomat. Sajnos sem érzelmi, sem értelmi frissülés nem történt e téren. Az előzmények mappában az van benne, hogy – habár a kreszvizsgám elsőre meg lett – háromszor sikerült megbuknom a forgalmi vizsgán. Ez az egész tanuljunk vezetni meg közlekedni okosan nagyon kiábrándító volt, mert hiába tudtam az elméletet, de a három bukásomnak nem sok köze volt az elméleti síkokhoz. Mert a kresz az ilyen, hogy tudod a főszabályt, meg a kis kiegészítőket, de néha az életed azon múlik, hogy felismered-e azt a helyzetet, amiben vagy. Láttam már olyan büntetést és vádemelést, ahol valaki a létező összes szabályt megszegte, de így mindenki túlélte a balesetet, míg ha betartotta volna a főszabályt, akkor ő biztosan meghal, de talán még mások is. Az élet néha hoz olyan helyzeteket, amikor nem az elméleti szabály, hanem a gyakorlati alkalmazás ment életeket. Meg vannak azok a szituk, amikor muszáj minden szabályt, nagyot is, kicsit is, egyformán betartani. A Mindenható Isten életkresz gyűjteménye hasonlóan működik, tele szabályokkal, fő és mellékágakkal, na és persze azzal az intéssel, hogy magadra vess, ha nem tartod be ezeket! Aztán van, amikor bejön, meg van, amikor nem. De ha már egyszer hibáztál és kiderült, hogy be kellett volna tartanod azt, amit Ő parancsolt, akkor másodjára már fogadd meg az intést és járj el a mennyei kresz szerint. Balesetmentes napot és előírásszerű életet kívánva, maradok tisztelettel: egy Lelkes közlekedő…