Kifogás

„Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb!” (15.)

Mindenkinek megvan a maga kifogása, a jól bevált, a hihető, a gyorsan mondani kell valamit. Mert nehéz csak úgy egyenesbe megmondani az igazat. Persze vannak nagyon átlátszó kifogások, amiknél bárki rájön azonnal a kamura. A kedvencem: Az informatikus férj csak hajnalban ér haza. A felesége vészjósló hangsúllyal kérdezi: – Hol voltál egész éjszaka? – Képzeld, szerelmem – kezdi a férj -, az új titkárnőm munkaidő végén behozott nekem egy kávét, sejtelmesen rám mosolygott, majd amikor lerakta a kávét az asztalra, szétnyílt a blúza, én pedig nem bírtam magammal, egymásnak estünk, elvesztettük a fejünk, és hát tudod, hogy van ez. Elment az idő, bele is aludtunk. – Hazudsz! – kiabál rá a felesége. Ismerem én a kifogásaidat. Fogadjunk, hogy egész éjjel azt az átkozott Windowst próbáltad frissíteni! J J J Ugye, hogy nem mindegyik működik, különösen is akkor, amikor olyannak próbálunk kifogásokat beadni, aki nagyon alaposan ismer minket. Mielőtt aggódni kezdenél a kifogásaid miatt, hadd nyugtassalak meg: emberi természetünk velejárója ez. Tele van még a Könyvek Könyve is kifogásokkal, a Biblia humoros gyűjtőhelye olyan ötleteknek, amivel ki akarnak bújni egy-egy helyzetből a feladatra kiválasztott emberek. Mai kifogásbajnokunk Gedeon, aki a következő szöveggel próbálja megúszni a napi midjánita betevőt: Kicsi vagyok, éhes vagyok, gyenge vagyok… tiszta Vuk. Csak nem Karak jön a végén, hanem az angyal mordul kicsit nagyobbat oda. Isten angyala megjelenik, felhatalmazza Gedeont arra, hogy megszabadítsa a népet, ő meg jön a kissebrendűségi dumájával. Szóval fel a fejjel. Náladnál nagyobb és erősebb emberek is kerestek kifogásokat akkor, amikor szembe találkoztak az Úr által kijelölt feladattal. És nyugi! Nekik sem jött be! És neked sem fog… mert Isten ismer, tudja mire vagy képes és azt is mire nem… szóval ne nyafogj!