Erőnek erejével

„Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Rajta, vágj le bennünket te, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, és megölte Zebahot és Calmunnát, azután leszedte tevéik nyakáról a holdacskákat.” (21.)

Minden korszaknak megvan a felkapott és népszerű írója, költője, akikre azt mondják, hogy „wow”, meg „hú”, meg „azta”! Édesanyámék Pilinszkyt hallgattak a csapból csordogálni esténként, mi pedig Máraira aludtunk el, az öcsémék Wass Albertre meneteltek, ma meg Szabó Balázs sorait dúdolják a kamaszok. Mivel nekem Márai jutott (habár Szabó Balázs nagyobb hatással volt rám) tőle idézek. „Minden igazi férfiban van valamilyen tartózkodás, mintha lényének, lelkének egy területét elzárná a nő elől, akit szeret, és azt mondaná: eddig, kedves, és ne tovább. Itt a hetedik szobában egyedül akarok maradni.” Manapság olyan kevés igazi férfi van. Ilyen hetedik szobás, olyan kedvesen gyengéd, de mégis férfiasságában önazonos. A férfi lét, legyen szó Márairól, vagy Richard Rohr (zseniális könyve van a témában, szoktam ajánlgatni A férfi útja) munkásságáról ugyanazon szemüvegen keresztül van láttatva és bemutatva. Aki a férfi témához nyúl, az nem teheti meg, hogy nem néz keresztül ezen a szemüvegen. Nem biztos, hogy a mai pszichoturkász világban népszerű leszek ezzel a véleményemmel, de azt sejtem, hogy a férfiképnek ez az értelmezése a vallásos irodalomban gyökerezik. Nemcsak a Bibliában, de dolgozzunk csak a sajátunkból, ha már van sajátunk. A férfi egyértelmű jellemzője lehet az erő, az autonómia, a szabadság, de a legfontosabb tulajdonság az, ami a hetedik szobában van. A férfi magányában a fel nem használt erő rejlik. Mert a férfi az, aki mindig él az erejével, az adottságaival, a lehetőségeivel, de sohasem él vissza ezekkel. Akkor használja, amikor kell. Azokért, akikért kell. Arra, amire kapta. Ja igen. A férfi ereje ajándék. Attól, aki minden erőnek a birtokosa.