normális társadalom

„vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott segítségért a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el felebarátja asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” (24.)

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagyvilág eseményeit, talán azért, mert Isten Igéjének aktualitása így még elemibb erővel szól bele a hétköznapjaink egyszerű kis dolgaiba. Nem megyek bele különösebb elemzésekbe, de szinte mindenki szóvá tette Breivik állam ellen indított perét, amit elsőfokon meg is nyert a norvég tömeggyilkos. Aki most veszi fel a fonalat, annak leegyszerűsítve, a 2011-ben 77 embert meggyilkoló Anders Breivik beperelte a norvég államot, mert szerinte embertelen körülmények között tartják fogva. Három terem, Playstation, konyha, mosógép, tv, kondi… ilyesmik. Nehéz sora van ám annak, aki Norvégiában a maximálisan letölthető huszonegy évet kapja tömegek – köztük sok fiatalkorú – legyilkolásáért. És most kivételesen nem Breivik-kel van a baj, mert egyértelműen elmeháborodott. A baj azzal a társadalommal van, azzal a rendszerrel, amelyik erre képes, hiszen ehhez kell bíró, ügyvéd meg egy olyan keret, amelyikben erre lehetőség van. Emberi jogok. Méltóság. Érdekes szavak, érdekes elvek, miközben érezzük: valami nagyon, de nagyon nincsen rendben itt. Mert őrültek, elkövetők, megbomlott elméjű emberek mindig is voltak, csak nem volt olyan rendszer, amelyik támogatta volna őket, jogra meg ki tudja még mire hivatkozva. Akármennyire is kegyetlennek tűnik, de volt olyan kor, amikor egyértelműnek vette mindenki, hogy a társadalom, amelyik megéli a gyalázatot, az képes normálisan reagálni. Elég volt csak kiáltani, és senki nem sütötte le a szemét, senki nem tett úgy, mintha minden rendjén lenne, hanem az emberek neki indultak segíteni. Megérte kiáltani, segítségért kiabálni, mert volt egy rend és egy társadalom, amelyik az Isten Igéjére építette fel a hétköznapjait. Ahol mindenki helyet talált. Elkövető éppen úgy, mint az áldozat.  Ha kiáltott azért, ha nem, akkor pedig azért…