személyválogatás

„Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot! Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Istené. Ami pedig nektek túl nehéz, azt tárjátok elém, és én majd meghallgatom.” (17.)

Mielőtt kielemezzük, hogy miért is gonosz dolog a személyválogatás, gyorsan szögezzük le, miért is jó és helyénvaló. Legyetek személyválogatók akkor, amikor szerelmet vagy barátot választotok. Válogassatok, méricskéljetek, szűrjétek meg ki az, aki megérdemli, ki az, akivel megéri, ki az, akivel működik. Legyetek személyválogatók akkor, amikor magatoknak választotok emberi kapcsolatokat, nem mindegy, hogy kivel dolgozol, szórakozol vagy élsz együtt. Ne bilincseld le magad rossz kapcsolatokba, ne dolgozz olyanokkal együtt, akikkel nem érdemes. Ebben kell és lehet személyválogatóknak lennünk. Hiszen ezek a történetek a mi emberi történeteink, ahol jogunk van szelektálni. Azokban a történetekben, amikor az Isten szava belőlünk és általunk szól, amikor az Ő igazságának és szentségének kell helyet és teret készíteni, akkor azonban nem lehetünk személyválogatók. Az ítélkezésben nincsen jogunk kivételezni. S mielőtt azt gondolnánk, hogy nem a jog, hanem az emberi rendszerek és sorsok feletti aggódásunk indíthatna erre minket, el ne felejtsük: „Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Istené”.Nincs jogunk másképpen ítélni csak azért, mert nagy vagy kicsi, tapsol a rendszernek vagy ellenzi azt, a mi kutyánk kölyke vagy komoly ellenségünk. Isten népe azért más, mint a párt, a kormány, a klub, vagy ki tudja még mi, mert nem tart az emberektől. Nyugodt szívvel bízza őket Isten kegyelmébe, miközben őszintén és küldetéséhez mérten szolgáltat igazságot mindenkinek. Személyválogatás nélkül.