Ócsó

„Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket!” (22.)

Kierkegaard dán filozófus mesélt egy történetet egy furcsa betörésről, amikor is a betörők kinéztek maguknak egy nagyon puccos ékszerüzletet, ahol miután betörtek nem vittek el semmit, de egy nagyon furcsa dolgot azért csináltak. Mindennek összecserélték az árcímkéjét, majd óvatosan visszazártak mindent és mintha mi sem történt volna, távoztak. Másnap reggel a bolt kinyitott, és ahogyan mindig is árulta az ékszereket, senki sem sejtette, hogy valami alapvetően megváltozott. Volt, aki méregdrága ékszer tulajdonosa lett pár forintért, pedig ő azt hitte csak egy bizsut vásárolt, s volt, aki hazavitt egy értéktelen vackot, abban a hitben, hogy különleges ékszer tulajdonosa lett. Nem volt szemük megállapítani, hogy valójában mennyit is ér az, amit vásároltak. Az értékét az adott ékszernek az a címke szabta meg, amit a betörők otthagytak. Ebben a mai világban minden a címkén múlik, ráírják, hogy „ócsó” meg, hogy „gazdaságos” és már rohanunk is megvenni. Nem számít valójában milyen minőségű, vagy, hogy mi van a címke alatt, az a lényeg, ami a címkén van. Sajnos azt már észre sem vesszük, hogy nemcsak a csokival meg a januárban megmaradt virslivel csináljuk ezt, hanem akár egymással is. Vegyetek és vegyetek! Mindegy, hogy mit, mindegy, hogy honnan, mindegy, hogy milyen minőségűt, csak vegyetek, hogy a fogyasztói társadalom egyre nagyobbra hízzon. Jézus Krisztus követőinek egy valamire van csak szüksége, az pedig ingyen van, csak kérni kell, vagy néha még kérni se. Ahogyan Ő mondja és adja: Vegyetek Szentlelket! Éppen annyit ér, mint ami a címkéjén is van, nem romlik meg, nem évül el, és mindennek értelmet ad.