Kivonat

De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.” (25.)

A következő sorok alkalmasak a figyelem és a nyugalom megzavarására, különösen is magyar szakos pedagógusok és esetleges irodalmi műkedvelők között.  Most jön a „bezzeg az én időmben” szöveg, mert amikor én még magyar órákra jártam, akkor nem léteztek a tudománynak olyan csodálatos gyöngyszemei, mint a „Kötelezők röviden”, amik ugye jelentős terhet vesznek le az ember és különösen is a diák válláról. Azt a sok felesleges töltelék és hasznavehetetlen információ halmazt kiveszik az alapműből, s megszületik az a pár oldalas kivonat, ami mégiscsak képes összefoglalni a tényleges cselekményt. Szóval, nekem még nem volt ilyen, úgyhogy egyszer-kétszer komoly konfliktusba kerültem a kötelezők eredeti verzióival. Így tanítottam meg Ibsen Vadkacsáját repülni, ami meg sem állt a szoba sarkáig, kicsit alacsonyabb pályát bejárva, mint Csehov Sirálya. Szerettem olvasni, rengeteget olvastam, de volt, amit nem vett be a gyomrom. Ha akkor lett volna ezekből a művekből rövidített verzió, biztosan azokkal tréningelem magam, de így maradni kellett az eredetiknél. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egyik kedvenc könyvemből van rövidített verzió, mindig is volt, s pont azokat a lényegi dolgokat emeli ki, és írja le, ami segít az egész mű megértésében. Ez a rövidített mű (amit az egyik kedvenc teológiai gondolkodóm szerint: „… csak a gyengébbek kedvéért írtak… ”) az Evangélium, az-az örömhír, ami leírja Jézus Krisztus földi életét és tetteit, igaz korántsem mindet. Még jó, hogy nekünk ez a „kivonat” jutott, hiszen a fent olvasott instrukciók szerint nem is tudnánk befogadni sem mi, sem maga a világ mindazt, ami még történt értünk, hogy annak a „kivonatnak” minden szava igaz és élő legyen.