Igazságérzet

„amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” (13.)

Sokat töprengek mostanság, hogy létezik-e a teljes igazság? S ha létezik, akkor birtokolható-e általunk teljesen és maradéktalanul?! Hiszen ma már minden relatív, nem is igazán szeretünk állást foglalni, vitás helyzetekben érezhetjük úgy, mindkettőnknek igaza van, kinek-kinek a saját érvei és értékei alapján. A napokban különösen is aktuális lett ez, hiszen általam nagyon szeretett emberekkel bántak igazságtalanul, általam nagyon szeretett emberek. Nem a részletek a fontosak, hanem a mögötte húzódó probléma, hiszen igaz, hogy nem kértek fel bírónak, de mégis azt érzem, mindkettőnek igaza van, és mindkét fél téved. Az egyik fél azt mondja, igazságtalanul cserbenhagyták, kidobták, egy szintre süllyesztve őket azokkal, akik csak ártani és bántani akartak. A másik fél azt mondja, abszolút jogosan és igazságosan, pedagógiából, meg keresztyénségből, mert a rend az rend.  Hol van hát a teljes igazság? Nem nálunk embereknél, az egyszer biztos. Egyikünk sem mondhatja magáról, hogy „Én vagyok az igazság” vagy „Az igazság nálam van, hiánytalanul és teljesen”. Jézus Krisztus az igazság, hiszen Ő az Isten legtökéletesebb kijelentése, és mindig is ennek megfelelően viselkedett. Nem a maga bölcsességét, hanem az Atyáét mondta, nem a maga erejére, hanem az Atya erejére támaszkodott. Ez az egyetlen lehetőség, a teljes igazság megismeréséhez. Mert teljes igazságot csak az tud szólni, az tud birtokolni, aki nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amit az Isten rábízott. Ténylegesen és valóságosan. Ehhez kell az igazság Lelke, amely Krisztus után érkezett el hozzánk, s aki által felfogható, kimondható és megélhető a teljes igazság. Nélküle csak részigazságok és ebből fakadó emberi döntések léteznek. Sajnos.