Face the Pro

„Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.” (26-27.)

Sportolni kellene, legalábbis az otthoni állótükröm szerint, ami nincs kristályból és még nem hasadt meg (csakhogy egy kis Agatha Christie-t is sejtessek), de vagy nagyon torzít has tájékon, vagy igen nagy a baj. A szóba jöhető sportok közül, miután a klasszikusokat (fedett pályás bélyeggyűjtés, nekifutásos távolra nézés) kizártam, maradt a sakk és a póker, majd hosszas latolgatás után ez utóbbira esett a választásom. Úgy döntöttem, beszállok a „Face the Pro” sorozatba, ahol a lényeg, hogy a freeroll (ingyen játszható selejtező) körök után, ha jó vagyok és nyerek, akkor helyem lehet a döntős asztaloknál, ahol már nagyban játszhatok. Aztán ha tényleg profi vagyok, akkor a végén jön az igazi „Face the Pro”, hiszen szemtől szembe kerülhetek valamelyik póker nagyágyúval, és ha megverem, akkor még duplázhatok is. Nem is a 100.000 Euro fődíj az, ami motivál, hanem a lehetőség, hogy szemtől szembe üljek egy olyan póker ikonnal, mint Gus Hansen, végre játszhassak egy igazi profival. „Face the Pro”, szemtől-szemben a királlyal! Az alakomnak persze nem használ, de a lelkemnek biztosan, hogy Istennél nincs selejtező, nincs nyolc döntős asztal, míg végre szemtől-szembe kerülhetünk vele. Jézus Krisztus elintézte, hogy azok, akik szeretik őt és elfogadták Isten Fiának, rögtön, egyből teljesen és nyíltan, a lehető legőszintébben elé mehessenek. Amit Jézus Krisztus nevében kérünk, az rögtön szembesít minket Istennel, mindenfajta közbenjárás nélkül, Krisztus és követőinek imája egybeforrva kerül az Isten elé, ajándékul azért, hogy elfogadtuk Őt Atyának, s önmagunkat újra gyermekeknek. Face the Pro, amikor csak szükséged van rá, amikor csak baj van, amikor csak meg akarsz köszönni valamit. Nem sport, az igaz, de jót tesz, a léleknek biztosan!