Nagy meleg

„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet.” (24.)

Nem igazán volt még tavaszunk, legalábbis az időjárás tekintetében, az igazi meleg csak mintha most kezdene megjönni, ami külön öröm lesz a munkahelyen és iskolában „melegedőknek”. A melegedés furcsa emlékeket ébreszt bennem, egyszer egy nagy melegben felvonuló maszkos fiatalembernél –évekkel ezelőtt láttam a képet – volt egy tábla, rajta az írás: „Szeretem Jézust, de a barátomat is!”. Biztos a nagy meleg volt rá olyan hatással, hogy fel sem fogta: szeretni Jézust csak úgy lehet, ha megtartjuk az Ő igéjét, vagy ha úgy tetszik, nagyon leegyszerűsítve: szót fogadunk neki. Hányszor hallottam már, amikor valaki valami iszonytató dolgot tett, a saját maga mentségére, vagy leplezve szégyenét ezzel próbált takarózni: „De én szeretem Jézust!”. Sajnos, azt csak egyféleképpen lehet. Világosan és tisztán fogalmaz a Mester, amikor azt mondja: „aki nem szeret engem, az nem tartja meg az én igémet”. Aki pedig szeret, az megtartja, sőt, pontosan onnan lehet megtudni, hogy ki az, aki valójában szereti az Isten Egyszülött Fiát. Mondani persze sok mindent lehet: drágaúrjézusjajdeszeretlek, igaz, hogy loptam, csaltam, melegben melegen vonulgattam, meg szeretem a barátom, meg a piát, meg néha teszek egy-két csúnya dolgot, de téged annyira, de annyira szeretlek. Azt nem tudom, hogy ezen az Úr Jézus szomorkodik, dühöng, vagy szánakozóan zokog, de az biztos, hogy ezzel a dumával csak magunkat tudjuk becsapni, őt nem. Aki szereti Őt, az ezt csak egyféleképpen tudja kifejezni: Ha engedelmeskedik neki. Mindig is undorodva figyeltem, amikor olyan emberek, akik névleg az ő követői, képesek egymást becsapni, szidni, gyalázni, aztán meg egy jó nagyot imádkozni, vagy dicsőíteni, lelkesen magukat becsapva megvallani, hogy „jajdeszeretlekúrjézus”. Minden önbecsapónak, köztük önmagamnak is üzenem: Jézust szeretni, csak egyféleképpen lehet!