Fele-fele

“Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (31-32.)

Egyszer megtörtént, hogy a ravasz étteremvezetőt bíróság elé idézték, mert azt sejtették róla a vendégei, hogy lóhúst is tett a csirke kebab-ba. Meghallgatták a tanúkat, majd az étteremvezetőjét, majd az ítélethirdetés előtt a bíró tudni akarta, hogy milyen arányban keverte a lóhúst a csirkehússal. Ő eskü alatt azt vallotta, hogy csak fele-fele arányban, így felmentették a vád alól. A tárgyalás után egyik jó barátja megkérdezte, hogy pontosan mit is jelent az a fele-fele arány. A válasz egyszerű volt: – Pontosan fele-fele. Vagyis egy ló és egy csirke. Az igazság mindig viszonyítás kérdése, legalábbis ebben a világban, ahol a „fele-fele” igazságtartalma helyzet és értelmezés függő lehet. Ennél az élet igazságai még érdekesebben alakulnak, ahol minden szó, minden elhangzott mondat, minden kimondott gondolat mögött sajátos és egyéni igazság van. Szinte mi magunk sem tudjuk, hogy mi az „igazi” igazság, nem tanítjuk meg a gyerekeinknek, nem élünk vele a munkahelyeinken, nem alkalmazzuk az iskolában. Nincs igazi igazság, csak relatív, legyen szó jogról, házasságról, vezetésről, vagy csak az egyszerű emberi életlehetőségekről. Fele-fele. Relatív. Ez az emberiség halála, legalábbis lelki értelemben, hiszen az ember attól ember, hogy legalább ez a jog, a jó és a rossz közötti különbségtétel joga, az igazság és a hamisság megkülönböztetése megmaradt neki. A különbségtétel nem az igazság és az annak vélt dolgok között kell, hogy történjen, hanem az igazság és a hamisság között. Sajnos ez a hajó réges-rég elment, s csak egy valaki képes visszahozni. Az, aki birtokában van annak az igazságnak, ami nem relatív, nem esetleges, nem értelmezés kérdése, hanem az egyetlen igazság, amely úgy működik, ahogyan az igazságnak kell. Mert az igazság mindig megszabadít!