Bűnbaktalan

„Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították…” (3.)

Vannak az életben olyan dolgok, amit igazán nem lehet, vagy nem szabad egyedül csinálni. Arra gondolok itt, hogy ez valami olyan, ami csak akkor jó, ha megosztod valakivel. Épp a napokban szerelmesedtem bele a Sean Penn rendezte „Út a vadonba” c. filmbe, amiben a főhős mindent hátrahagy, hogy új életet kezdjen Alaszkában, egyedül, távol mindentől, ami az idáig volt. Hosszú a sztori és az IMDb-n 8,1-t ért, szóval nézzétek, nekem csak egy mondat kell most belőle. A főhős rájön a film végére, hogy az öröm, csak akkor ér valamit, csak akkor az igazi, ha meg tudja másokkal is osztani. Szóval vannak az életben olyan örömteli dolgok, amiket meg kell osztani másokkal is. Ilyen például a szex, ami csak akkor jó, vagy csak akkor valós és reális, ha a benne rejlő örömöt meg tudom osztani mással is. Persze nem mindegy, hogy mikor és kivel. Ebben a Szentírás elég határozott álláspontot képvisel, s az egy férfi mellé az egy nőt rendeli oda, a házasság keretein belül. Aztán persze vannak, akik ezt nem bírják, vagy nem tudják megosztani, vagy nincs benne öröm, s mennek másfele. Aztán persze hurcolják őket az ilyen vagy olyan bíróság elé, vagy csak a lelkiismeret vádolja őket, de az is pont elég. Őket. És nem csak őt. Itt bukik el minden törvénykezés és ítélet, amely azt hiszi, hogy két ember helyett felelhet egy. „Elég egy bűn meg egy bűnbak ahhoz, hogy igazunk legyen.” Ez a farizeusi magatartás. Amelyiknek elég a házasságtörő nő, miközben ugye egyedül házasságot törni elég nehéz, a már emlegetett örömmegosztás miatt. Bak nélkül csinálnak bűnbakot. Jézus nem ilyen. Neki fontos az öröm. A megszabadult és feloldozott emberi élet öröme. Ezt is meg kell osztani, és ez jobb, mint a szex, vagy bármi más. Ezt tapasztalja meg a házasságtörő asszony akkor, amikor felhangzik az örömteli „ítélet”: Menj el, és többé ne vétkezz!