Na de kérem!

„Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (24)

Na de kérem! Azért ez mégis csak sok! Sok mindent elnézünk ennek a Jézusnak, mert – legyünk őszinték – szimpatikus egy békeharcos. Betegeket gyógyít orvosság nélkül, lenyeljük, igaz az orvosi kamara biztos nehezményezi az eljárást. Tömegeket tanít, hatalommal és erővel beszél, mindenfajta retorikai előképzettség nélkül, na, jó legyen, legalább ő ért a halászok és a sajtkészítők nyelvén. Képes bűnöket megbocsátani, képes halottakat feltámasztani, kevesen tudják ezt rajta kívül, csinálja, ha már ez volt a dolga. Na de kérem! Azért ez mégiscsak sok! Azzal, amit itt mond, azzal feleslegessé teszi az egyik alapvető kérdésünket, és még feleslegesebbé a rá adott válaszunkat. Mert ugye a kérdés eddig az volt: Hol kell imádni az Istent? Minden kornak megvolt erre a jó kis válasza, volt akinek (a szamaritánus sorssal együtt) a Garizim hegy jutott, volt akinek Jeruzsálem, volt akinek jó kis református templom, volt akinek jó nagy katolikus templom. Beleszerelmesedtünk a „Hol?” kérdésre adott válaszainkba, és foggal-körömmel ragaszkodunk a helyeinkhez vagy az épületeinkhez.  Azért ez mégis csak sok, nem?! Jézus még ezt is elveszi tőlünk, és azt mondja, az Atya igazi imádói olyanok, akik nem a „Hol?” kérdésre keresik a választ és helyezik a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a „Hogyan?”-ra. Az Atya is ilyeneket keres magának, akik az épületeknek, a helyeknek sokkal kevesebb jelentőséget tulajdonítanak, mint annak, hogy mit is vár el az-az Isten, akinek semmi köze nincs az általunk épített helyekhez. A helyeknek hozzánk van köze, de ezt a helyeink a legtöbbször nem tükrözik. Na de kérem! Most mi lesz velünk? Mert nem megy csak úgy, olyan nagyon egyszerűen az átállás a „Hol?”-ról a „Hogyan?”-ra, hiszen ezt tanultuk, az anyatejjel ezt szívtuk magunkba, s most jön ez a Jézus és közli velünk, hogy mindez teljesen felesleges? Na de kérem! Azért ez mégis csak sok!