Költői kérdés?

„…bár…” (44a)

Bár az első gondolatmenethez nem sok közötök lesz drága fiatal olvasóim, de így legalább fel tudjuk vázolni, hogy miért is nem fogja egy mai 16 éves református fiatal kézbe venni vezérfonalunkat a Szentíráshoz. Mert ugye, ha kézbe veszed ez alapján az igét, akkor ebből a mai három versből kihámozni valami számodra is fontos üzenetet, igen nagy művészet lenne. Bár ez nem rátok tartozik, de szegény lelkipásztorok, akik ez alapján küzdenek meg nap, mint nap a mondanivalóval, ugyancsak morgolódhatnak e három sor láttán, (vagy az ugyanúgy lehetetlen negyvenhárom verset olvasva) bár nem ők szerkesztik ezt a nemes és fontos művet. Bár számomra az is kérdés, hogy egyáltalán áll-e valami tudatos szerkesztői munka mögötte, vagy csak ahol másfeles sortáv van a bibliában meg dőlt betűs cím, ott valaki, aki éppen ráér, rábök a papírra: Na, ez lesz január 9-én! Bár az ilyen munka nem jellemző kicsi egyházunkra, de azért mégiscsak kérdéseket vet fel bennem, persze költőieket, hiszen választ is hasonló igényességgel szerkesztve kapnánk rá. Bár én most magamat is közétek sorolom, innen a többes szám, ha bevesztek még fiatalnak. Mindig, amikor valami érthetetlen – ez már a második gondolatmenet – előkerül ez a „bár” szócska. Mert, bár elsőre nincs is abban semmi, hogy Jézus elhagyja Samáriát és Galilea felé veszi az irányt, de akik emlékeznek szavaira, azok tudják, ott nem sokan „szurkolnak” Jézusnak. Bár jó ötletnek tűnik, de mégiscsak érthetetlen, hogy miért nem marad ott, ahol jobban megbecsülik, ahol hatásosabban taníthat, ahol igazán szükség van rá. Azt hiszem – bár nem tudom biztosan – ez volt számára az igazi kihívás, azok közé menni, akik ismerik őt, akiknek előítéletei és előképei vannak vele szemben, vagy vele kapcsolatban. Bár nem biztos, hogy jó ötlet párhuzamot vonni a két helyzet között, de mintha manapság is ez lenne az igazi kihívás. Ott eredményt elérni, ahol sokan azt hiszik, ismerik Jézus Krisztust, de talán ténylegesen még messze vannak tőle. Ott csodát tenni, ahol mindenki kívülről fújja a zsoltárt, vagy énekli a „kriscsönrockot”, de még sem Jézussal, sem az Ő Lelkével nem találkoztak. Bár ki tudja, lehet, hogy én gondolom rosszul…