Emberhála

Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.” (28.)

Volt egy kis időm, így meggugliztam (mielőtt valaki a rosszabbnál is rosszabbra gondolna, ez azt jelenti, hogy rákerestem) pár mai, az élethez elengedhetetlennek hitt fogalmat. Mert ugye, mégiscsak mutat az valamit, hogy miket is keresünk az interneten. Csak pár eredmény a teljesség igénye nélkül. Szex – 19.100.000, Pénz – 9.580.000, Buli – 11.900.000, Alkohol – 76.700.000, Hála 844.000. Ez van. A nyerteseket nem is írom ki, mert bizonyára kellenek az élethez, de ez nem az a közeg, ahol ilyen szavakat használunk. Alig egy másodperc alatt, ezek a szavak ennyi találatot adnak ki. Most nem megyek bele google indexelésbe, meg keresőmotor elemzésbe, de ami igaz, az igaz. Nem sokan gondolják azt, hogy a mai magyar valóságban a boldogsághoz, az egészséges élethez, a normális emberléthez nemcsak pénz, hanem mondjuk hála is kell. Nekünk keresztyéneknek marad ez a feladat, hogy beleéljük a magunk egyszerű módján ebbe a világba a hála nélkülözhetetlenségét. A hála, az egyik legfontosabb többlete az emberlétnek. Nem tudom, legalábbis nem biztosan, hogy egy kutya vagy egy macska tud-e hálás lenni. Szerintem úgy biztosan nem, mint az ember. A kutya hálás nekem, mert enni adok neki, de csak azért mert én enni adok neki, még nem lesz hálás a postásnak, vagy a szomszédnak. Az ember képes arra egyedül, hogy a hálája messzebb nyúlik, mint pusztán az-az egy személy, akinek hálával tartozunk. Ebben mi keresztyének vagyunk vagy lehetünk a példaadók. Hálásak vagyunk Istennek, azért amit Krisztusban értünk tett, s ez az iránta érzett hála indít minket arra, hogy szeressük a másik embert, hogy adjunk ott, ahol elvesznek, vagy áldjunk ott, ahol átkoznak. Rajta keresztyének. Legyünk hálásak!