Lengőajtó

„De ha nem így tesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.” (23.)

Megfáradva és megtörve szemlélem lakhelyem vendéglátóhelyeinek evolúcióját, ami azért is fárasztó, mert általában a színvonal pont olyan mértékben zuhan, mint amilyen mértékben az árak növekednek. Szóval az egyik ilyen évente csődbe menő és más néven újra nyitó étteremben lettem figyelmes a rendszeresen ismétlődő felkiáltásra: „Jövök!”. Ilyenkor az ember nyugtázza, hogy vannak beszélgetős és nagyhangú munkatársak is az étterem alkalmazottainak sorában, de aztán egyre többen és többet kiabálták valahol hátul, hogy „Jövök”. Na a végére megkérdeztük a tulajt, hogy mi ez a Jövök láz az étteremben, s kiderült, hogy a konyha és az étterem között egy hatalmas lengő ajtó van, amin se ablak, se rés, se semmi. Így többször előfordult, hogy az üres tányéros pincér indult befelé, s ahogy belökte az ajtót, a másik oldalról kifelé jövőt a visszalendülő ajtó felborította, kiverte a kezéből a tele tányérokat stb. Éppen ezért találták ki a rendszert: akárki megy ki, akárki jön be, el kell kiabálja magát, hogy „Jövök”, a lengőajtó és a kollégák biztonsága miatt. Akkor, amikor bűnre csábulunk, amikor vétkezünk, akkor is jó lenne egy ilyen jelzés, egy ilyen „Jövök” felkiáltás, hogy az ember el ne felejtse: amit teszünk, annak következménye van. A véteknek van büntetése. Nem ilyen Istentől speciálisan kiszabott, ilyen misztikus és mitikus, hanem olyan egyszerű, mint a lengőajtó. Belököd, aztán az meg pofánver. Automatikusan.