Határeset

„Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint: A déli határvidék a Cin-pusztától Edóm mentén legyen.” (2-3a.)

Mivel ma is Black Friday van, vagyis Fekete Péntek, ami valószínű azért fekete, mert nemcsak az árakat gyászoljuk, hanem mindenkit, aki képes kevés százalék off miatt órákig sorba állni valamiért, ami amúgy nem is kell neki, ezért gyorsan mondom, írom, mert rohanok én is sorba állni. 🙂  Az a nagy bajunk, hogy képtelenek vagyunk a határokat az életünkben jól kijelölni. Arról most nem értekezem, hogy valaki arra is képtelen, hogy bármilyenféle határt húzzon önmaga köré, most csak arra koncentrálunk, hogyan lehetne jól határt húzni. Mert határok kellenek, hiszen ami a határon belül van, az-az enyém. Ahhoz rendelek felelősségi kört, azt lakom be, abban érzék, élek és gondolkodom. Azon belül van a magamé, s azon kívül már valaki másé van, de legalábbis nem az enyém. Hiszen a határ nemcsak az enyémet jelöli, hanem a nem enyémet is. Amit legalább annyira tiszteletben kell tartani, mint amennyire elvárom, hogy másik is tiszteletben tartsák. Na ez az, ami nekünk, csak úgy, önmagunktól nem megy. Isten tudja ezt, s ezért akar segíteni, ahogyan egykor választottjainak is segített abban, hogy megértsék, hol is van és mettől-meddig is tart Kánaán. Részletes és pontos határokat jelölt ki az Isten az enyém és a nem enyém között. Mint ahogyan nekünk is segít abban, hogy hol húzódnak a határaink, emberi kapcsolatokban, anyagiakban, időben és térben, az életünk minden területén. Olvasd így Igéjét, imádkozz így Hozzá, hogy segítsen neked is a határokat jól kijelölni.