Arányok

„Úgy adjátok ki Izráel fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs aszerint adjon városaiból a lévitáknak, hogy milyen nagy a neki kiosztott örökség.” (8.)

Nem tudom, hogy mit is kívánjak neked és magamnak. Legyünk azok és olyanok, akiknek kevesebb, vagy inkább azok, akiknek több jutott. Persze tudom én, hogy nem kívánságműsor, de azért néha érdemes elgondolkodni azon, hogy lehetnénk a másik oldalon is. Mert akinek több jutott, annak többet kell adnia, s akinek kevesebb, annak kevesebbet. Persze az eredeti instrukció a választott nép törzseiről és a nekik adott birtokokról és városokról szól, de merjünk benne többet látni. Mi van akkor, ha Isten ugyanígy gondolkodik rólunk, s arról, amink van. Amit ugye kaptunk, mert mid van, amit ne kaptál volna? Adott a tehetséged, az időd, a pénzed, a jó szó, a mosolyod, amiből, ha van, s ha neked több jutott, akkor többet is kell adnod belőle. Isten odafigyel az arányokra, s nem engedi meg az aránytalanságot, még ha mi azt nagyon szeretjük. Csak egy példát hadd mondjak, ami ebben a műfajban a kedvencem. Ott van az adakozás, ahol mi azt szeretjük, ha mindenki ugyanannyit ad, fix összeg, befizetjük aztán örülünk, hogy letudtuk. Pedig az Isten szerinti arány mindig mindenkitől ugyanazt az energia befektetést igényli. Adja mindenki a maximumát, a tizedét, vagy az egyszázalékát, vagyis, ugyanazt adja mindenki, de mégsem ugyanolyan mérték szerint. Akinek több van, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet.