A hetedik

„… te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.” (7-8.)

Egyszer megadatott, hogy elmehessek New York egyik nagy gyülekezetébe, a Times Square Church-be. Várva az istentisztelet kezdetét, olvasgattam a plakátokat, ahol leírták a gyülekezet alapításának történetét. Valami lánglelkű ifjú prédikátor elborzadva sétált New York szívében, a Times Square-n, fiatalkorú prostik, még fiatalabb drogosok, késelések, állandó rettegés. Egyszer csak égre emelte a tekintetét és dühösen felkiáltott: – Uram, mikor teszel már valamit? A felelet csak ennyi volt felkiáltására: – Én, hiszen te vagy ott! Ekkor alapított ott egy gyülekezetet ez a lelkész, s amikor mi náluk jártunk, akkor éppen 1500 ember énekelte úrvacsora után az Oh happy day-t! A tanulság számomra egyértelmű. Mi vagyunk itt, nekünk kell tennünk, Isten minket akar arra használni, hogy ez a világ megváltozzon. Arra pedig, hogyan is akar minket használni, előástam egy jó kis József Attilát: „Ellenség, ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál. Egy, ki kezdi szabad napját, egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, ki magva erdőségnek,egy, kit őse bőgve védett,csellel, gánccsal mind nem elég, – a hetedik te magad légy!” (József Attila: A Hetedik.) Mert ebben az egész Krisztuskövetésben az a legkeményebb dolog, amikor rá kell, hogy ébredjünk, nem úszhatjuk meg mi sem. Nemcsak a hetedikek kell, hogy mi magunk legyünk, hanem rögtön az elsők. Ezt a világot formálni, tanítani, előre vinni csak úgy lehet, ha az Isten akaratát és szavát elsőként vesszük magunkra, ha példaképként, élenjárva a jó cselekedetekben tudunk ennek a világnak egy más alternatívát mutatni. Példakép vagy! Nem elfelejteni…