Trónok arca

„Bármi, amihez a tisztátalan hozzáér, tisztátalanná válik; ha pedig hozzáér másvalaki, az is tisztátalan lesz estig.” (22.)
Mit tehet az egyszerű földi halandó akkor, amikor egyik kedvenc sorozatának befejező évadját még mindig forgatják, írják, vágják, netalán szídzsíájozzák? Nem tehet mást, mint spekulál, kitalál, teóriákat gyárt, vagy esetleg unalmában teljesen lényegtelen információkkal veszi körbe magát, hogy túlélje az időt addig, míg színről-színre lát. No a Trónok harca eddig legagyamentebb ötletrohamát olvastam jó múltkorában, amikor is a szürkehám betegség lehetséges kórokozóit firtatta egy tudományos értekezés. Aki nem tudja mi is ez, annak rapidba annyi legyen elég, hogy egy olyan különleges bőrbetegség, ami érintéssel terjed, emberről, tárgyról is elkapható, a bőr kérgesedik, berepedezik, váladékozik, az egész testet beborítja, a beteg agresszív, majd halott lesz, záros határidőn belül. Na a cikk kitért mindenre, bakteriális, vagy vírusos, ha az utóbbi, akkor staphylococcus, ha az előbbi akkor vmi humán papillomavírus, illetve tüneteiben némi hasonlóságot mutathat a ichthyosis, vagyis halbőr-betegséggel is akár. Egyedüli megoldásként nem a filmben látott gyógymódot javasolják (amikor is a Samwell Tarly apránként lehúzogatja Jorah Mormont bőrét, aki majd szörnyethal a fájdalomtól) hanem a komoly és szigorú megelőzést. Vagyis tessék nem megérinteni senkit és semmit ami szürkehám hordozó lehet. A Trónok harca fan bőrgyógyászati agymenés keresztyén aspektusa hasonló: amikor a tiszta megérinti a tisztátalant, akkor nem a tisztátalan tisztul meg, hanem a tiszta lesz tisztátalan. Egyedül Krisztus az, aki képes a csodára, s a benne hívő és benne erősen gyökerező élet talán. Habár érdemes végig gondolni annak a lehetőségét, hogy talán nem vagyunk mi annyira tiszták és erősek, mint azt szeretnénk. Szóval mielőtt fejest ugrasz a tisztátalanba a nagy missziós lelkületeddel, jusson eszedbe a szürkehám vagy az Áron elé vezetett vörös tehén esete, ami ugyancsak Trónok harcás jeleneteket juttat Melisandre révén az eszünkbe…