Rossz üzlet

„Negyven napig tartott, míg kikémleltétek azt a földet: most negyven évig bűnhődjetek a napok száma szerint, egy-egy napért egy-egy esztendőt, hogy megtudjátok, milyen az, amikor én ellenkezem veletek.” (34.)

„Bízd azt reám, majd szétválasztom én. / A szó tiéd, a fegyver az enyém. / Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. / Ninive nem él örökké. A tök sem, / s Jónás sem. Eljön az ideje még, / születni fognak újabb Ninivék / és jönnek új Jónások, mint e töknek / magvaiból új indák cseperednek, / s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi, / az én szájamban ugyanazt jelenti.” Így beszélt Babits hangján az Úr, vagy az Úr hangján Babits Jónás könyvében, s tette nyilvánvalóvá az amúgy is köztudott isteni gondolkodást. Negyven nap, negyven év vagy ezer-annyi, Isten szájában ugyanazt jelenti. Jónás még olcsón megúszta, a hal gyomrában nem kellett annál több időt töltenie, mint ami bírható, habár szinte biztos vagyok benne, hogy én pár óra után szörnyet halltam volna a félelemtől és az ijedtségtől. Van, akinek pár nap a büntetése, s van, akinek ennél sokkal rosszabb jut osztályrészül. A nép, amelyik nem hisz Istenben és nem hisz az Ő erejében minden egyes várakozással töltött napért egy évet kap büntetésbe. Negyven napig várták, hogy a kémek visszajöjjenek, a kémeknek negyven napjuk volt, hogy mindent megnézzenek, s ezért a negyven napért kell negyven évig vándorolniuk a pusztában. A remény negyven napjáért a reménytelenség negyven éve következik. Istennél így működik ez, furcsa váltószámok, egy egészen más időérzékelés, és hihetetlen bölcsesség, amivel ezt a negyven évet elrendeli. Mert a történetnek a szimbolikája is erős, de még erősebb a praktikus életlátása. Negyven év alatt meg fog halni mindenki, aki nem mehet be az ígéret földjére. Nem kell a tettlegességig fajulni, nem kell majd a fiaknak nehéz döntést hozni, egyszerűen és méltósággal el lehet engedni mindenkit, aki nemet mondott Isten szabadító és otthont adó tervére.