Nyugdíjkorhatár

„Ötvenéves korában pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne végezzen tovább szolgálatot, segédkezhet a kijelentés sátránál tennivalóik elvégzésében a testvéreinek, szolgálatot azonban ne végezzen. Így szabd meg a léviták tennivalóit.” (25-26.)

Majd a közepén elmondom, hogy melyik Benedek Elek mese az eredeti, de most adjunk helyet a modernebb verziónak. Életbiztosítást szeretne kötni egy nagyon idős bácsika. Az ügyfélszolgálatos hölgy zavartan kérdi – Hm, bácsika a maga korában? Mégis hány éves? – Százkettő – Egy ilyen idős embert mégsem lehet csak úgy lerázni, ezért kedvesen azt tanácsolja neki, hogy jöjjön vissza egy hónap múlva. – Nem lehet, akkor lesz a bátyám születésnapja. – feleli csöndesen az öreg. – A bátyja születésnapja? Mennyi idős a bátyja? – csattant fel az ügyintéző. – Száztizennyolc éves. – Akkor jöjjön vissza mondjuk egy fél év múlva. – No akkor végképp nem tudok – somolyog az öreg – mert akkor lesz az apám második esküvője. – Az apja esküvője, hát hány éves az apja? – hüledezik az ügyintéző. –  Százharminckilenc. – felel az öreg. – És még megnősül az Ő korában? – Higgye el kedves – magyarázkodik az öreg – ő már nem nagyon akar, na de hát a szülei erőltetik…. Ennek egy sokkal jobb ámde hosszabb verzióját Benedek Elek írta meg „Öregek” címmel, amiben a csattanó hasonló: az öregebbnél is van öregebb. Mármint a mesében. Illetve mesébe illő, hogy van, aki azt hiszi, rajta nem fog a kor, bármit lehet bármeddig csinálni. Példaértékű és megfontolásra való a Szentírás mai üzenete: Vannak olyan szolgálatok és olyan munkák, ahol kötelezően el kell mennie az embernek nyugdíjba, vissza kell vonulni, s a háttérből segíteni az aktívakat, élvezni a pihenést, s hagyni, hogy az Isten másokat is szolgálatba állíthasson.