Interiorizáció

„Fogd be a lovakat harci kocsid elé, Lákís lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony, benned találhatók Izráel bűnei!” (13.)

Azt mondják a hozzáértők, hogy a szociális tanulás (olyan viselkedésváltozás, ami társas kölcsönhatások mentén alakul ki) legmagasabb szintje az, amikor az átvett viselkedés vagy érték már nem azért történik, mert jó a modell, vagy mert fontos a forrás, hanem egyszerűen azért, mert teljesen egybevág az egyén saját értékrendszerével. Ezért is kapta az interiorizáció vagy belsővé tétel/belsővé válás elnevezést ez a folyamat. Azért is tartom fontosnak, hogy beszéljünk erről, mert nem mindegy, hogy amit teszünk, valójában miért is tesszük? Sok fejtörést okoz nekem ez a probléma akkor, amikor azt látom, hogy valaki sokkal jobb, mint azt a környezete példamutatása alapján várnád tőle. Persze visszafele is igaz, mi van akkor, amikor egy látszatra normális családból kerül ki egy teljesen pszichopata személyiség? Nyilván nincs ezekre általános válasz, de igen figyelemre méltó az, ahogyan Isten a vétekről, mint egy belsővé vált folyamatról tesz bizonyságot a Szentírás lapjain. Benned találhatók Izrael bűnei, és most úgy teszek, mint aki nem tudja mi is van az eredeti szövegben, ami számomra azt jelenti, hogy a bűn is lehet része a belső értékvilágunknak. Van az a szint, amikor már nem kell külső motivációt keresni, amikor már nem számít jutalmazás vagy büntetés, sőt az sem, hogy ki az, aki rosszra csábít, mert a bűn bent van, nagyon mélyen, egy nép életének szerves része, vagy a népet alkotó egyén szívének a közepe. A bűn így nem kinn, hanem benn található. Ha ki akarod irtani, akkor először legbelül kell rendet csinálnod.