Három jó dolog

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (8.)

Az egyik kedvenc kimondhatatlan nevű (vagy kimondhatatlan nevű kedvenc, és így akkor nem a névre, hanem a személyiségre fókuszálunk) tévés szakácsom egyik szuper kis könyve sokáig érintetlenül hevert a polcon, mígnem a napokban újra felfedeztem magamnak. A könyv Hugh Fearnley-Whittingstall: Három jó dolog a tányéron örökbecsűje, ami azt az egyszerű rendezési elvet követi, hogy három egymáshoz jól passzoló alapanyagból (no és némi adalékból) fantasztikus ételeket varázsolhatunk szeretteink elé. „Három jó dolog ihletett elrendezése ki nem hunyó fénnyel képes elárasztani a legszerényebb alapanyagokat is, s a konyhaművészet magasabb szintjére emeli őket, hogy együtt valami olyat alkossanak, ami nagyszerűbb, mint a részek összessége.” – mondja maga a szerző, önnön egyszerű zsenialitását méltatva. Arra gondoltam, hogy miért ne lehetne a keresztyénséget is ilyen egyszerűen felfogni, a sok szabály, meg adalék, meg felekezeti mis-más mellett, ha lenne három fő összetevő, három lényegi dolog, ami megadná azt, ami nagyszerűbb, mint a részek összessége, akkor talán egyszerűbben is lehetne tálalni ezt a hívős dolgot. Jelentem, nem kell feltalálnunk most sem a spanyolviaszt, sőt, még a keresztyénség alapelemeit sem kell felfedeznünk. Miszter Mikeás jóval Jézus előtt már letette ezt a három alapanyagot a „tányérra”. Az akkori emberek is próbálkoztak sok mindennel, amiről azt gondolták, hogy az Isten akarata. Miközben Isten elmondta, hogy ezekben a próbálkozásokban nagyon nem leli kedvét, hiszen Ő három dolgot szeretne csupán: élj a törvénye szerint, törekedj a szeretetre, és légy alázatos Istennel szemben. Ha ez a három a helyén van, akkor a többi dolog már csak részletkérdés.