Konszumpció

„Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának, mert megvetették az ÚR törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit. Tévelygésbe vitték őket bálványaik, amelyeket elődeik követtek.” (4.)

Az egyik nagy evörgrín a filmek terén a Stallone főszereplésével készült Oscar, ami a jó útra térő gengszter életének paródiája, anélkül, hogy szpojlereznék. Az egyik aranyos jelenet az, amikor a gengszter napi egy új szót tanul meg, hogy művelt és első hallásra „bankáros” legyen. A filmben az egyik új szó az expeditíven (gyors, hatékony stb.) , úgyhogy legyünk mi is expeditívek és tanuljunk egy új fogalmat: konszumpció. Egy kedves bíró barátom így magyarázta ezt a szót, hogy egy elkövető megpüföl valakit, akinek eltöri a karját, vagyis nyolc napon túli sérülést okoz, aztán gondol egyet és le is szúrja áldozatát. A kérdés, hogy van-e ilyenkor halmazat, hiszen itt két bűncselekmény is történt. A választ a konszumpció fogalma adja meg, ami azt jelenti, hogy egy ilyen esetben nincs és nem is lehet halmazat, hiszen a nagyobb jogtárgysértés elnyeli a kisebbet. Azt, hogy az Istennél van-e konszumpció, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az összes kis stiklinket, elrontott dolgunkat és vétkünket magába olvasztja a legnagyobb és legfontosabb bűnünk. Mert az, hogy teszünk a törvényre, hogy nem tarjuk magunkat az Ő szabályaihoz, az abból fakad, hogy maga az Isten sem érdekel minket. Mivel nemet mondunk az Istenre, ezért mondunk nemet mindenre, ami Ő vagy tőle jön. Éppen ezért nem segít az sem, hogy miközben alapvetően nemet mondunk az Istenre, esetleg igyekszünk egy-két törvényt vagy szabályt betartani, mondjuk, mint a farizeusok. Örök tanulság: nem a szabályt kell szeretni, hanem azt, aki adja. Ha ez megy, akkor minden megy.