A szabadság szele

Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán.” (4b.)

Messze még az október huszonhárom, de engem már megcsapott a szabadság szele, legalábbis annyi belőle, amennyit egy ilyen birkaországban engednek nekünk. Mert a magyar birka, kiszolgáltatva az ilyen-olyan pásztorok kénye-kedvének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ez a sok felvonulás. Nálunk itt a rezervátumban mindenki felvonult, volt olyan nap, hogy egyszerre három birkacsapat is nekiindult a pásztoraik után, persze mindenki a maga békéjének a jegyében. Az is elhangzott, hogy szabadságharcosok vagyunk, mint minden magyar. Szegény szabadságharcosaink, ha ezt hallanák. Mit mondana Dobó István, ha látná a ma szabadságharcosait? Az “inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl” mondást biztos lecserélné erre a bilbliai, ” többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán”-ra.  Mert ugye addig lehet bizonyítani ezen a földön, amíg élünk, amikor meg kampec, akkor már tényleg nincs más csak a kegyelem. Éppen ezért érdemes megbecsülni az életet, kihasználni az időt, és persze megtalálni keresztyén önmagunk ebben a furcsa állatkertben, ahol kutyák, oroszlánok, birkák próbálnak hatni erre a világra, meg egymásra is.