Újraszámolás

„A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (10.)

Egy felebarát naplójából: Azt hiszem, valami nagyon felszakadt most bennem, hónapok feszültsége, kimondatlan szavak, benyelt indulatok. Nem terhelnélek a részletekkel, de a lényeg annyi, hogy újraszámoltam a barátaim. Miért is? Azért, mert rá kellett, hogy döbbenjek, a szeretet nem tesz rosszat, sem a felebarátnak, sem az egésznek. Arra is rájöttem, hogy sajnos sok fele-barátom volt, aki azt a látszatot akarta kelteni, hogy barát, félig-meddig, de tettei bizonyítják, hogy egyáltalán nem az. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. Vagyis, amikor valaki azt mondja, hogy a barátom, vagy a felebarátom, akkor nem arra kell koncentrálni, hogy mit mond, hanem sokkal inkább arra, hogy mit tesz. Értem, velem, vagy éppen nekem. Így megdöbbentő felfedezést tettem az emberi kapcsolataimat illetően. Nem az a barát, aki csak mondja, hanem az, aki a jót is teszi veled. A felebarátról pedig csak ennyit: Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” (Luk 10:30-37).”