Ötletölés

Ha oknyomozó riporter lennék, akkor most szinte levegőt kapkodva, ájuláshatáron jelentkeznék a helyszínről, a háttérben egy fehér templom barna kapuja állna, ami előtt Mariska néni az esti tej adaggal biciklizne el. A bejelentkező szöveg valami ilyesmi lenne: – Teljes megdöbbenésünkre, az oknyomozó riport felvétele közben vált világossá a számunkra, hogy – feltételezésünkkel ellentétben – a református gyülekezetben nemcsak ötletelés folyik, hanem terv szerint mennek a dolgok úgy, ahogyan mennek. Rejtett kamerás felvételünk bizonyítja, hogy a gyülekezet életében nem ötletelés, hanem – szegediesen szólva is – ötletölés folyik, hiszen a gyülekezet életének legfontosabb alapdokumentuma az a missziói munkaterv, amelyben előre rögzítik, hogy az Isten akaratát a gyülekezet, hogyan tudja véghezvinni ezen a világon, és az adott lakókörnyezetben. Hihetetlen, hogy erre eddig nem derült fény, de reméljük, hogy riportunk segítség lehet mindenkinek abban, hogy a református gyülekezetet, sokkal pozitívabban ítélje meg.

Mivel nem vagyok oknyomozó riporter, csak egy egyszerű igehirdető, próbálom más oldalról látni, de ez az oldal sajnos sokkal borúsabbnak tűnik innen. Sokszor csak az ötletelés megy, mert valamit jónak látunk, meg tetszik, meg „de szuper is lenne”. Miközben a háttérben sokkal nagyobb erő és terv van, hiszen nem elég, hogy valamit jónak látunk, hanem tudatosítani kellene nap, mint nap, hogy mi ezzel tartozunk is. Mi keresztyének – ezen belül, mi reformátusok – nem engedhetjük meg magunknak, hogy az egész egyéni és közösségi életünk ötletelés legyen csupán! Tessék menni Szegedre, az ötletet ölni, ha nem egyezik azzal, amivel tartozunk Istennek, és persze a másik embernek. Mert szeretni, emelni, segíteni, vigyázni amúgy jó ötletnek is tűnik, de minden ötletünk előtt ezzel tartozunk a világnak!