Bűnözési hullám

„Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa.” (11.)

Pál apostol szerint a bűn és a hullám előbb-utóbb egymásra talál. Hiszen a bűnnek vannak következményei, illetve a bűnnek mindig van következménye. Ráadásul mindig ugyanaz a következménye. „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jak 1:15) Ma amúgy is ilyen napom van, szóval lehetek ünneprontó. A mai világban szinte már semmit sem hívunk bűnnek, így próbáljuk elkerülni azt a furcsa és kellemetlen érzést, ami a bűnnel együtt jár. Beszélünk botlásról, hibáról, de bűnről ritkán. Mert a botlás után kimegy a bokánk, a hibát helyre lehet hozni, de a bűn már keményebb dió. A bűn következménye a hullám, és nemcsak az enyém, hanem mindenkié. Hiszen mindenki távol van az Istentől, s ez a távolság maga a bűn, mert jó nekünk az Isten nélkül. Túlságosan is. De ha ebben az állapotban maradunk, akkor a bűn vége mégiscsak a halál, nemcsak az egyszeri, hanem az örökké tartó. Van ebben valami szánalmas, hogy pont azért, mert imádjuk az életet, választjuk a bűnt és a halált. S van ebben valami csodálatos, hogy pont azért, mert ezt választottuk, Isten megtette értünk a legnagyobb dolgot. Krisztus azért jött, hogy életünk legyen. Bocs, ha túl klasszikus, de ez egy ilyen téma. Ráadásul az életünk múlik rajta.