Titkos bűnök

„…hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét…” (2.)

Egyszer egy házibuliban, hogy nem, hogyhogy nem, összeakadt három rendes, kedves, egy gyülekezetbe járó fiatal lány. Bizonyára mindhárman meglepődtek, hogy a többiek is ott vannak, ebben a nem éppen rendes, kedves buliban. Így, hogy leplezzék szégyenüket, gyorsan kitalálták, hogy felmennek a felső szobába, és megvallják egymásnak titkos és szégyenletes bűneiket, így kötve egymással örök szövetséget. (A modell ismerős lehet saját házunk tájáról, ez-az a fajta összekacsintás a keresztyének között, amikor te is tudod az én kis mocskomat, meg én is a tiedet, s ettől azt reméljük, hogy akkor már nem is annyira mocsok az, amit tettünk, vagy érzünk, vagy gondolunk). – Az én bűnöm – kezdte az első – az, hogy nem bírok ellenállni a jó pasiknak, a múltkor is megcsaltam a barátom, mert sajnos nem tudok uralkodni magamon. – Az én bűnöm is nagyon szégyenletes – vette át a szót a másik – mivel nagyon kapzsi vagyok. A múltkor is loptam pénzt a szüleim pénztárcájából, csakhogy megvehessem magamnak azt a fölsőt, amit egy osztálytársamon láttam. – Jaj – kezdett bele nehezen a harmadik – az én szégyenletes bűnöm talán a legszörnyűbb a bűnök sorában, mivel nem bírok a számra lakatot tenni, és minden titkos dolgot elpletykálok mindenkinek. Most is alig várom, hogy hazaérjek! 🙂 🙂 🙂 Igazság szerint a mai üzenet arról szól, hogy mit kell tenni a szégyenletes és titkos bűnökkel. Mert hihetjük azt, hogyha titokban meg-megsúgom valakinek, és ők felmentenek, vagy kiderül róluk, hogy ők sem jobbak, akkor nekem is könnyebb lesz. Amiről itt Pál beszél, az „csupán” csak annyi, hogy lemondunk a bűnök takargatásának a jogáról. Nem takargatom tovább, titkolózással, vagy szűk körös megosztogatással, nem takargatom tovább önsajnálattal vagy önostorozással, hanem lemondok erről a jogomról. Odaállok Isten elé, és megkérdezem, hogy mire is akar használni. Mert ugye a lényeg nem én vagyok, nem az én bűneim, s nem az e fölötti szüntelen izgalom, hogy kiderül-e vagy nem, hanem az a lehetőség, amit Krisztus mindenkinek az újrakezdés lehetőségében felkínált.