Hobó

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (9.)

Mielőtt rágyorsulnál arra, hogy most Földes László zseniális blues énekes karrierjéről, esetleg Kossuth díjáról lesz szó, akkor el kell, hogy kedvtelenítselek, mert ma nem a Hobóról, hanem a hobókról lesz szó. Első hallásra bennem olyan amerikai milliomos képe él, aki feladja eddigi életmódját, nem érdekli a pénz, hanem elkezdi élni a csövesek mindennapi életét puszta lázadásból. Aztán tovább lettem képezve ez ügyben, s rá kellett, hogy döbbenjek, a hobó az nem más, mint az a többnyire idénymunkából élő vándormunkás, aki Amerikában alkalmi munkáról alkalmi munkára vándorolva tengette a hétköznapjai életét. Szóval kicsit megingott ez a jólétből kiszakadni akaró milliomos hobó modell. Kicsit utána gondolva teljességgel logikátlan és az ép ész számára felfoghatatlan is lenne, hogy valaki feláldozza a mérhetetlen gazdagságot a szegénységért. Netalán azért lenne szegény, hogy másokat gazdaggá tegyen. Ez tényleg valami romantikus mese lehet, amit kisgyermekek álomba ringatására találtak ki. Vagy a másik lehetőség az-az, hogy ez nem más, mint a színtiszta evangélium. Jézus Krisztus ezt a logikátlan, felfoghatatlan, s az emberi ész számára befogadhatatlan tettet hajtja végre, szegénnyé lesz feladva a legnagyobb gazdagságot, azért, hogy mi e szegénység által gazdagok lehessünk. Persze nemcsak ez a tett az, ami felfoghatatlan a ma embere számára, hanem az egész Krisztus jelenség. Hiszen a gazdagság vagy a szegénység nem pénzről vagy vagyonról szól, hanem arról a minőségi kapcsolatról, ami az Atya és királyi gyermekei között van és lehet.