Feltételes mód

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.” (14-16.)

Vannak az életben visszautasíthatatlan ajánlatok, olyanok, amik csak egyszer találják meg az embert. Egyedi a pillanat, különleges az ajánlat, tudod, hogy nem jön vissza, tudod, hogyha elengeded, akkor valami nagyot hagysz ki. Hogy miért dilemmázol mégis? A feltételes mód miatt. Mert ott van mindig egy „ha”, vagy helyesebben ott van mindig az a „ha”, ami jelzi, hogy a tökéletes ajánlatnak mindig ára és feltétele van. Keresztyén emberként micsoda ajánlat, micsoda lehetőség az, amit az apostol ír. Csillagok lehetünk a világban, ragyoghatunk, lehetünk feddhetetlenek és romlatlanok, bevilágíthatunk mások életébe, visszatükrözhetünk valamit az Isten fényéből és Krisztusban megjelent dicsőségéből. Hát nem csodálatos? Hát nem visszautasíthatatlan? Hát nem ez életünk várt és remélt legnagyobb lehetősége? Persze, csak akkor, ha… milyen aprócska és jelentéktelen szó, s mégis mindent megváltozat. Itt azonban nem kell és nem szabad tétováznunk, mert ez az-az ajánlat, ahol egészen más feltételes móddal szembesülünk. Mert az ajánlat ebben a pár mondatban nem a csillagfény, nem a ragyogás, nem a feddhetetlenség, hanem maga a „ha”. Mert, ha az élet igéjére figyelek, ha életem zsinórmértékéül az élet igéjét teszem, akkor minden más már csak ráadás lehet. Megkockáztatom: automatizmus. Ha az élet igéjére figyeltek, ha életetek legfontosabb vezérlő elve az lesz, amit Jézus Krisztus mondott, akkor bármik lehettek. Csillag, fény, hibátlan gyermekek…