Szegregáció

„Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt…” (17a.)

Nem tisztem a református lelkészből lett politikusokat, mint jelenségeket minősíteni, hiszen aki komolyan veszi keresztyén elhívását, az bizonyára sokat szenved a politikai teher alatt, aki pedig teljesen feloldódott abban a közegben, az magában hordja büntetését. De! Vannak olyan pillanatok, amikor megdöbbentő tetten érni azt, amikor a politikus kilép a szerepből és megvillan az evangéliumnak egy-egy döntő igazsága, ami aztán furcsa vihart kavar a hallgatóságban. Mert ugye a Biblia és maga Krisztus is igen messze áll a politikai korrektségtől, legalábbis attól a fogalomtól, ahogyan azt ma értelmezni próbálják. Szóval egyszer elhangzott egy politikus szájából az iskolai szegregáció kapcsán, hogy a „szeretetteljes elkülönítés” néha sokkal hatásosabb lehet, mint az erőszakos és értelmetlen összezárás. Na kapott hideget és meleget, de főleg azt vetették a szemére, hogy ami elkülönítés az nem lehet szeretetteljes, micsoda hazugság ezt állítani. Látva és olvasva Jézus Krisztus működésének alapelveit azt kell mondjam, tökéletesen igaza volt az idézett politikusnak. Vannak üzenetek, titkok, belső információk, amiket Jézus sem oszt meg mindenkivel, hanem szegregál, elkülönít, félrehív, s úgy mond el dolgokat. Szeretetteljesen, de azzal a jézusi határozottsággal, ami képes nevén nevezni a dolgokat. Van értelme a szeretetteljes elkülönítésnek, különösen egy olyan világban, ahol mindent összemosunk mindennel, ahol minden üzenet mindenkinek szól, ahol néha még a legelemibb különbségtételt sem merjük bevállalni, mondjuk, hogy ki a férfi, meg ki a nő, vagy mi a bűn és mi nem. A szegregáció jézusi értelemben biztosan nem bűn..sőt…