Skandalum

„Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” (33.)

Óriási különbség van a botrány és a botrányos között, s ennek a különbségtételnek a megértése lehet a kulcs ahhoz, hogy Krisztus népe egyre erősebb és erősebb legyen. Nem olyan régen voltam egy nagy gyülekezet nagy istentiszteletén és azt vártam, hogy az igehirdetés maga lesz a botrány, de ehelyett csak botrányosra sikeredett. Várom, hogy olyan keresztyén életek tűnnek fel a gyülekezeteinkben, akik maguk lesznek a botrány, és közben mégsem viselkednek botrányosan. Vágyom, hogy az egyházunkban olyan döntések és ítéletek szülessenek, amik betöltik és megvalósítják a botrányt és közben mégsem adnak okot a botránkozásra.  A különbségtétel alapja az a Jézus Krisztus, aki maga volt a botrány, hiszen az akkori vallásos emberek is megbotránkoztak rajta és benne, hiszen nem értették, hogy milyen is az Isten Fia. Messiás a prostik között, Megváltó bratyizik a leprásokkal, mindig többről beszél, mint az Isten-ember kapcsolat felszínes megélése, ez maga volt a botrány. Közben mégsem volt botrányos, hiszen minden, amit tett és mondott, az Isten Lelke szerint való volt. Akinek van füle hallja! Aki Krisztus szerint éli az életét, az maga lesz a botrány, aki nem Krisztus szerint él, az csak botrányos lehet. Pontosan a mai világban nehéz különbséget tenni e kettő között, hiszen a világ ki van éhezve a botrányos dolgokra, amiken lehet csámcsogni, meg ujjal mutogatni, de a botrányos dolgok nem is valók másra. Ahhoz, hogy az emberi életek változzanak, ahhoz a Krisztus botránya kell, s jaj annak, aki összekeveri ezt a kettőt, s a maga botrányosságát Krisztus botrányaként akarja értelmezni és magyarázgatni.