Pazarlás

„Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: – Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.” (8-9.)

A keresztyénség – a világ nagy vallásai közül – számomra két olyan többletet hordoz, amit én máshol eddig még nem találtam meg. Persze megjegyzem, hogy ez elméleti síkon megszerzett tudás és nem mindennapos tapasztalat. Az egyik, hogy a keresztyénség az öröm vallása. Itt már érted, hogy miért nem a tapasztalat útján szereztem meg ezt a tudást! 🙂 A másik fontos dolog a számomra, ami átjött a sok bibliai üzenetből, hogy a keresztyénség a legpazarolóbb az összes vallás közül, vagy az kellene, hogy legyen. Itt nem herdálást vagy elkótyavetyélést értek, hanem igazi pazarlást. Amikor nem pusztán ésszerű elvek mentén gazdálkodom azzal, amim van, és ami vagyok, hanem azzal a páratlan és Krisztusra egyedülálló módon jellemző nagylelkűséggel, amit Ő tanítványainak is örökségül hagyott. A keresztyénség pazarol! Főleg oda fektet be, ahonnan nem várható a megtérülés. Azokat kell igazán szeretni, akik nem tudják viszonozni, azoknak kell segíteni, akik ezt nem tudják visszaadni. A szeretetünket, a türelmünket vagy a megbocsátásunkat nem kell kiszámolgatni, hogy mire is lesz elég, hanem egyszerűen engedni kell áradni ebben a világban. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Pazaroljatok! Mindazt, amit Krisztus nektek adott, úgy adjátok tovább, ahogyan kaptátok. Minden személyválogatást és ésszerű latolgatást mellőzve. A keresztyénség nem pénzügyi befektetés, nem gazdasági folyamatok összessége – s jaj nekünk, ha már csak ennyi maradt belőlünk – hanem a szeretet állandó és pazarló megélése. Merj te is pazarolni!